Nem olyan régen érkeztünk haza El Quesirből, ahol öt kiváló búvár teljesítette velünk a kezdő illetve haladó nyílt vízi búvár vizsgáját, de máris azon kaptuk magunkat, hogy kezdeni kell az előkészületeket búváriskolánk következő egyiptomi túrájára.
Indulás előtt nagyjából egy hónappal már általában elkezdjük a felkészülést: vízumot igénylünk (nem csak magunknak, hanem bárkinek a csapatban, aki igényt tart a segítségre), lefoglaljuk a transzfereket, megvesszük a busz- vagy vonatjegyeket, és a velünk utazók is ilyenkor már általában keresnek minket a kérdéseikkel - amit nagyon jól tesznek, hiszen ezért (is) vagyunk :)
A mostani túránk június közepén indult, a cél most Marsa Alam környéke volt, pontosabban a Brayka-Bay. Ez az öböl Marsa Shagrától van néhány száz méterre, és mivel azt már tudtuk, hogy Shagrán a merülőhely nagyon jó, így biztosak voltunk benne, hogy itt se csalódunk majd. Szállásunk a Brayka Bay Reef Resortban volt, amivel Shagra finoman szólva sem említhető egy lapon.
Az utazást most is német utazási irodáknál foglaltuk, és Bécsből repültünk Hurghadába, így a repülés előtt is és utána is várt még ránk egy-egy kb. 2,5 órás buszozás. Szerencsére minden teljesen flottul ment, és ha nagyon későn este is, de rendben megérkeztünk a szállásunkra. Ahol a Novotelhez hasonlóan szintén vártak bennünket vacsorával, pedig már igencsak éjfél felé közelített az idő.
Másnapra még nem aludtuk ki magunkat kellőképpen, így aznap csak délután kezdtük a búvárkodást, elsőként a check dive-val. Ebben a resortban egy Coraya Divers búvárközpont van, ami első osztályú: gyönyörű tisztaság mindenhol, jól szervezett minden, a személyzet kedves, segítőkész, és a felszerelések is teljes biztonságban vannak náluk. Ahogy Egyiptom legtöbb búvárközpontjában, így itt is kötelező a check dive, amit egy helyi merülésvezető vezet, utána viszont már szabadon mehettünk merülni bármikor, amikor akartunk. Csak felírtuk magunkat az unguided lapra, és már mentünk is.
Első délelőtt elintéztük a kötelező papírmunkát a búvárközpontban, utána pedig lazítottunk délutánig. A kert egyszerűen meseszép, mindenhol nagy rend és tisztaság uralkodik:
A medence mellett rengeteg napágy, és valamennyivel kevesebb napernyő van, viszont nagyon észnél kell lenni, ha az ember jó helyet szeretne: reggel 6 óra körül már foglalni kell a napágyakat, különben már csak olyan hely marad, ahol nincs semmiféle árnyék. Szerencsére Storm még mindig nagyon koránkelő, így ez a nemes feladat most is rá hárult reggelente :)
Lényegében mindennel tökéletesen elégedettek voltunk, a szobák is teljesen rendben voltak, jól működött a légkondi is. Az egyetlen, ami hagy maga után kivetnivalót, az az étkezés: itt a konyhafőnök nem európai, hanem helyi, így az ételek túlnyomó része az arab konyha sajátosságait hordozza. Emiatt aztán időnként nehezünkre esett olyan ételt választani, amit szívesen ettünk volna, de szerencsére ott volt B-tervnek a tésztás pult, ahol mindig legalább 6-8 féle tésztaszószból lehetett választani, és ezek mindig nagyon finomak voltak.
Az időnk első részében két tanulónkkal teljesítettük a haladó búvár képzés nyílt vízi merüléseit és a vizsgát, melyet követően vacsora előtt átadtuk nekik az okleveleiket:
Nagyon ügyesek voltak mindketten, remekül teljesítettek a vízben, büszkék vagyunk rájuk!
Szerencsére nagyszerű időnk volt végig, a házizátonyon nagyon nyugodt volt a víz, alig találkoztunk áramlattal. Utolsó napon szerettünk volna kimenni Elphinstone-ra, a híres cápás merülőhelyre, amely innen 10-15 percre van zodiac-kal, de erről lebeszéltek minket a búvárközpontban, mert alig láttak mostanság cápát, cserébe viszont kint a nyílt vízen nagyon durvák voltak az áramlatok. Így végül a másik kedvenc helyünkre, Om Halhallára mentünk utolsó napon. Ez is kb. ugyanolyan távolságra van, mint Elphinstone, de valamivel itt enyhébbek az áramlatok. Nos, enyhének éppen nem nevezném őket, de szerencsére a helyi merülésvezető (ilyen külső helyszínekre nem lehet helyi vezető nélkül menni, és nem is célszerű) jól tudta, hogy hol kell beugrani a vízbe, így csak vitetni kellett magunkat az áramlattal. Tanulóink az elején egy pillanatra meg voltak illetődve, nem számítottak ilyen áramlásra, de hibátlanul vették az akadályokat, szépen úsztak mind a ketten.
Mutatok is Nektek néhány képet a mostani merüléseinkről:
Amikor nem búvárkodtunk, akkor a medence mellett múlattuk az időt, pihentünk, pancsoltunk, élveztük a kikapcsolódást, szóval a szokásos volt a menetrend :)
A hazafelé út most elég jól jött ki, mert hajnali 4-kor indult a gépünk kedden, így igazából még a hétfői nap teljesen a miénk volt, csak este 10-re jött a transzfer. Ezért aztán most nem 5, hanem 6 merülős napunk volt. Ennek ellenére megint úgy telt el az egy hét, mint ha sose lett volna.
Az út hazafelé szintén teljesen rendben volt, az egyiptomi transzfer is jött értünk időben (sőt még fél órával hamarabb is), a gépünk se késett, és a Flixbus is nagyjából menetrend szerint érkezett be a Népligetbe, szerencsére az M1-esen zajló felújítás nem okozott fennakadásokat.
Most jön a nyár, amikor mi általában itthon szoktunk lenni. Így teszünk idén is, de aztán szeptemberben jön a jól megérdemelt "privát" nyaralásunk Soma Bay-en, a kedvenc Sheraton hotelünkben és legkedvesebb merülőhelyünkön, ahol az Orca Dive Club vendégszeretete mellett csodálhatjuk meg ismét Abu Soma Garden lenyűgöző korallkertjeit.
