Az idei előző két egyiptomi utazásunk nem kizárólag a nyaralásról szólt, mert csapattal, tanulókkal mentünk. Ezek az utazások is adtak azért lehetőséget a kikapcsolódásra, és mivel szuper kis csapat jött össze mindkét alkalommal, így nagyon jó buli volt mindegyik.
Most azonban kettesben indultunk útnak, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy egyszerűen csak a saját örömünkre búvárkodjunk, és úgy töltsük a napjainkat, ahogy éppen kedvünk tartja. Erre a célra kevés alkalmasabb hely van, mint a Hurghadától kb. 50 km-re található Sheraton Soma Bay resort és az Orca Dive Club Soma Bay búvárközpont. Az Abu Soma Garden merülőhely elképesztően csodálatos, a Vörös-tenger általunk ismert leggyönyörűbb helye. A Sheraton, hát az meg egyszerűen csak Sheraton, többet talán nem is kell mondanom róla :)
A német LTUR utazási irodánál fizettük be ezt az utat, bécsi indulással, mert így sikerült megszerezni a legjobb árat. A bécsi repülőtér nagyon szuper, különösen az ottani prémium váró, ami már a tanulóinknak, utasainknak is belopta magát a szívébe :) Budapestről Flixbusszal utaztunk Bécsbe, ami alapvetően rendben volt. Volt egy kis késésünk, de akkora ráhagyással mentünk, hogy ez simán belefért.
Hurghadában már várt bennünket az előre megrendelt és kifizetett transzferünk, így nagyon gyorsan odaértünk a szállodába, és még a vacsorát se késtük le. Ezzel a bécsi indulással azért elég hosszú az út, úgyhogy vacsora után gyorsan beköltöztünk a szobánkba, kicsomagoltunk, és eldőltünk, hogy másnap frissen, kipihenten mehessünk a reggeli check dive-ra (ami az Orcánál minden esetben kötelező, még búvároktatók számára is).
A hotel az elmúlt két évben egy teljeskörű felújításon esett át, amiről szerintem itt a blogban is írtam már korábban, és ami mostanra teljesen befejeződött. Már eddig is látszott, hogy nagyon szép lesz az új dizájn, de most, hogy nincsenek munkások, gépek, elzárt területek, láttuk igazán, hogy milyen szuper lett. Mutatok is Nektek néhány képet.
A medence környékét is teljesen felújították, ezek a kis fából készült "kalitkák" vadonat újak, és nagyon kényelmesek, és telepítettek teljesen új napágyakat, és napernyőket, a korábbinál lényegesen többet, így kényelmesen elfér mindenki.
Nappal és este is nagyon jól néz ki ez a hatalmas medence, az egyetlen probléma az, hogy aktívan hűtik a vizet, így nem az a kifejezetten pancsolós, bent ücsörgős hőmérsékletű. Cserébe viszont még a szeptemberi kánikulában is gyorsan le tudja benne hűteni magát az ember.
Az ételek, italok még mindig fantasztikusak, erről továbbra is Warren séf gondoskodik, akivel tavaly nagyon összehaverkodtunk, és most is többször találkoztunk vele. Egyébként annyira jó érzés, mikor így visszamegyünk egy-egy helyre, ahol jártunk már, és a személyzet tagjai megismernek és boldog mosollyal az arcukon üdvözölnek minket, és itt a Sheratonban már elég sok ilyen ember van :) Na de nézzük, hogy milyen finom ételeket és koktélokat kaptunk:
Ez a Wellington bélszín és az igazi, blue-ra sütött steak volt talán a legeslegfinomabb az egy hét alatt. Steak két alkalommal is volt vacsorára, természetesen nem hagytuk ki egyszer sem :D
No de az igazi nagy dobás továbbra is a búvárkodás errefelé. Kicsit aggódtam, hogy az elmúlt egy év alatt nem történt-e jelentős korallfehéredés Soma Bay-nél, amiről sok más merülőhelyen beszámolnak, de szerencsére itt minden pontosan olyan csodálatos, színes, élettel teli, mint eddig. Végig gyönyörű napsütéses időnk volt, így a víz alatt is gyönyörű fények, színek voltak. Nehezemre esik mértéket tartani és nem ide borítani többszáz víz alatti képet, de azért igyekszem a legszebbekre korlátozódni :D
Ez a hét nem csak a merülések szépsége miatt volt emlékezetes. Talán korábban meséltem, hogy mennyire nem ment a normális lebegés a legelső hátlebegtetős BCD-mmel, de aztán amikor megvettük a mostanáig használt normál jacket jellegű mellényemet, akkor hirtelen megtanultam szép vízszintesen lebegni. Ebből levontam azt a következtetést, hogy mivel nem kifejezetten keskeny a csípőm, ezért nekem nem való a hátlebegtetős BCD. Aztán januárban Storm megvette magának a Scubapro Hydros 2-t, ami megintcsak hátlebegtetős (de neki ez a dizájn mindig is tökéletes volt), és azóta is szuperlatívuszokban beszélt róla, és folyamatosan győzködött, hogy vegyek magamnak én is. Én pedig megállás nélkül tiltakoztam ez ellen, mert nem szerettem volna kiadni többszázezer forintot valamire, ami lehet, hogy a végén nem is fog nekem beválni, aztán csak küzdhetek, hogy eladjam. Igen ám, de amikor utazás előtt pár héttel voltunk tanulókkal az Aquaworldben, utána azt mondtam, hogy ezt a mellényt én nem szeretném tovább használni, mert amúgy van egy másik jacketem, amit medencében használok csak, és azt sokkal kényelmesebbnek találom. És ekkor Storm úgy döntött, hogy nem érdekli tovább a tiltakozásom, megyünk a búvárboltba Hydros 2-t venni nekem :D Megvettük, örültem is neki, de eléggé be is voltam parázva, hogy hogy fog menni a lebegés vele. Hát, a súlyelosztással kicsit kellett variálni, de miután ez megvolt, egy életre beleszerettem a Hydros-ba :D :D Szerintem egészen szépen lebegek benne :D
Ő itt az én új kis drágaszágom :D
Ilyen élmények mellett azt hiszem, semmi újat nem mondok azzal, hogy megint úgy telt el az egy hét, mint egy pillanat, és azon kaptuk magunkat, hogy jön az utolsó merülés, majd a legutolsó, pihenős nap, hogy aztán következő nap reggel útnak indulhassunk hazafelé. A reptéri transzferrel volt egy kis kavarodás, mert késett az emberünk egy 15-20 percet, de végül pont időben kiértünk a repülőtérre, és simán elértünk a gépünket Bécsbe. Onnan már csak egy laza 3 órás buszozás várt ránk, és estére rendben hazaértünk.
Már most hiányzik Egyiptom meg a Vörös-tenger, de szerencsére nem kell sokat várni a következő utazásig, mert hamarosan ismét belecsapunk - utána pedig ismét jövök a beszámolóval és a képekkel :)